Wednesday, February 15, 2006
A KÜLDETÉS…
Nos, ezek a gondolatok nem teljesen eredetiek és újak. És nem is szeretném, ha ezt gondolnátok. Mások gondolatainak alapulnak és mások gondolataiból vettem kölcsön, amikor összegyűjtöttem ezeket. Azért bocsátom ezt a gyűjteményt mégis a rendelkezésetekre, mert ezek azok a gondolatok, amelyek számomra működnek.
Szóval nézzük akkor, melyek azok a legfontosabb pontok, amelyeket figyelembe kell vennünk az írás során:
Ezek a főbb pontok, amelyekről beszélni fogok. És úgy gondolom, hogy ezek a főbb pontok, amelyek el kell gondolkoznod, amikor ezt olvasod. Hogy értem ezt? Úgy értem, hogy mindenki tudja, hogy az írás egy kreatív folyamat. (Igazából kreatív ÉS fegyelmezett, de talán nem mindenki tud az utóbbiról…) Úgyhogy használd csak a kreativitásod nem csak akkor, de az olvasás során is! Mert így fogod tudni használni és beépíteni az itt talált gondolatokat. Kérdőjelezz meg mindent, amit mondok és keress saját példát mindenhez, amit állítok. AKKOR elmondhatod, hogy érdemes volt ezt elolvasni…
Szóval akkor miről is fogok beszélni?
HOGYAN ÍRJUNK: Ez a rész általános megjegyzéseket tartalmaz az írás folyamatáról, amelyek beváltak (ismétlem, nálam). Amellett, hogy általánosságban foglalkozom az írással, külön kitérek a forgatókonyv-írásra tekintve, hogy az egy rendkívül speciális piac, amely meglehetősen magas követelményeket támaszt az írókkal szemben.
HOGYAN FORMÁZZUNK: Amikor elkezdtem írni, versekkel kezdtem és hát itt ugye a formázásnak nincsenek mindenkor alkalmazható szabályai. Aztán elkezdtem egy pszichológiai-ezoterikus művet, ahol a formázásnak úgyszintén nincsenek mindenkor alkalmazható szabályai. Aztán belekezdtem a forgatókönyv-írásba, ahol viszont a formázás olyasmi, mint a belépőjegy – ha nem rendelkezel vele, nem léphetsz be. Úgyhogy alapvetően a forgatókönyvek formázásáról fogok beszélni.
HOGYAN MARADJUNK LELKESEK: Na igen, ez nehéz dolog. Én egyedül írok. Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy szerzőtársat keressek, de még nem tettem meg. Néha leülök, elkezdek lejegyezni mindent, ami a fejemben van és nem is kelek fel akár 10 órán keresztül sem, kivéve, amikor a mosdóba kell mennek. De aztán ez elmúlik, valami mást is kell csinálnom és aztán már nem érzem ezt az „ihletettséget”. (Flow-t, ahogy híres honfitársunk írta hasonló című művében.) Érzem, hogy folytatnom KELLENE, hogy le KELLENE ülnöm újra és továbbírnom, amit elkezdtem, de annyi más dolgom is van… És telnek a hetek és a hónapok és még mindig nem fejeztem be azt a francos darabot…
HOGYAN ADJUK EL: No tegyük fel, hogy befejeztem azt a francos darabot. És fantasztikusan érzem magam, mert végre valamit befejeztem és azért is, mert a mű maga fantasztikus. Akkor most mi legyen? Hogyan érjem el, hogy mások is lássák, hogy ez milyen fantasztikus és hogyan érjem el, hogy egyáltalán tudjanak róla, hogy ez a fantasztikusság létezik?
MEGJEGYZÉS:
Talán furcsa, amit mondok, de nem a pénzért írok. Ez azt is jelenti, hogy soha nem is fogok ezzel sok pénzt keresni (és persze azt is, hogy van egy állásom :) ). Úgyhogy ha arról akarsz olvasni, hogy gazdagodhatsz meg az írásból, rossz helyen jársz. Én itt a szenvedélyemről (nem, nem a hobbimról, annál ez sokkal több) írok, olyasvalamiről, amit egyszerűen MUSZÁJ csinálnom, belső kényszerből.
Nem is azért írtam soha, hogy ezt megosszam. De aztán tudod hogy van ez, van egy barátod, beszélgettek az érzéseidről, megmutatod neki egy versed, tetszik neki… Velem is ez történt. És akkor arra gondoltam: nem hiszem, hogy olyat tudnék, amit mások ne tudnának, de tudom, hogy a dolgokat az én nagyon sajátos nézőpontomból látom és ez olyasvalami, amiből mások is tanulhatnak… Akkor meg miért ne kombinálhatnám ezt a másik szenvedélyemmel: az okítással? (Látod, ez az, amit most is csinálok: okítalak téged…) Ezért vagyok most itt, megpróbálom magam felkészíteni arra, hogy megosszam azokat a dolgokat, amelyek belülről jöttek, nagyon mélyről. És ezért gyűjtöttem ezeket a tippeket és trükköket és eszközöket és technikákat, mert a megosztás pont olyasmi számomra, mint a fegyelem: nehezen érem el...
A gyűjteményt kiegészítettem egy feladatgyűjteménnyel is. Ebben kérdőívek, csekklisták szerepelnek, amelyek a gyakorlati munkában lehetnek segítségedre.
SEGÍTSÉG
Azért hoztam létre ezt a gyűjteményt, mert meg szeretném osztani veled, amit találtam, amit tudok. És hogy miért? Nagyon egyszerű, azért, mert szeretnék része lenni a sikereidnek, szeretnélek sikeresnek látni. (Nem azért, mert olyan jótét lélek lennék, egyszerűen engem ez jó érzéssel tölt el.)
De azért tudnod kell, hogy az olvasástól még nem leszel jó író. Lehet, hogy úgy érzed, hogy ha ilyen és hasonló oldalakat olvasol, az valamit segít benne, és lehet, hogy így is van. De ami biztos, hogy írnod kell. Mindegy, hogy mit, mindegy, hogy hol, mindegy, hogy mikor, csak írj! És aztán írj újra és újra és újra és újra! Majd olvasd át és javítsd ki és olvasd át és javítsd ki…
Ha úgy érzed, hogy ebben személyes segítségre van szükséged és hogy én ebben a segítségedre lehetek, keress meg! Írj egy e-mailt, amelyben megírod, hogy min dolgozol, milyen segítséget szeretnél tőlem kapni és megbeszéljük a lehetőségeket!
Én erősen hiszek abban, hogy 1+1=3! Együtt többet érhetünk el, mint magunkban!
JB
Szóval nézzük akkor, melyek azok a legfontosabb pontok, amelyeket figyelembe kell vennünk az írás során:
- Hogyan írjam a történetet, a gondolataimat, amelyek a fejemben járnak?
- Hogyan formázzam meg ezt a művet?
- Hogyan tartsam fenn a lelkesedésemet a projekt folyamán?
- Hogyan adjam el azt a mesterművet, amely tollamból (és a billentyűzetemből) létrejött?
Ezek a főbb pontok, amelyekről beszélni fogok. És úgy gondolom, hogy ezek a főbb pontok, amelyek el kell gondolkoznod, amikor ezt olvasod. Hogy értem ezt? Úgy értem, hogy mindenki tudja, hogy az írás egy kreatív folyamat. (Igazából kreatív ÉS fegyelmezett, de talán nem mindenki tud az utóbbiról…) Úgyhogy használd csak a kreativitásod nem csak akkor, de az olvasás során is! Mert így fogod tudni használni és beépíteni az itt talált gondolatokat. Kérdőjelezz meg mindent, amit mondok és keress saját példát mindenhez, amit állítok. AKKOR elmondhatod, hogy érdemes volt ezt elolvasni…
Szóval akkor miről is fogok beszélni?
HOGYAN ÍRJUNK: Ez a rész általános megjegyzéseket tartalmaz az írás folyamatáról, amelyek beváltak (ismétlem, nálam). Amellett, hogy általánosságban foglalkozom az írással, külön kitérek a forgatókonyv-írásra tekintve, hogy az egy rendkívül speciális piac, amely meglehetősen magas követelményeket támaszt az írókkal szemben.
HOGYAN FORMÁZZUNK: Amikor elkezdtem írni, versekkel kezdtem és hát itt ugye a formázásnak nincsenek mindenkor alkalmazható szabályai. Aztán elkezdtem egy pszichológiai-ezoterikus művet, ahol a formázásnak úgyszintén nincsenek mindenkor alkalmazható szabályai. Aztán belekezdtem a forgatókönyv-írásba, ahol viszont a formázás olyasmi, mint a belépőjegy – ha nem rendelkezel vele, nem léphetsz be. Úgyhogy alapvetően a forgatókönyvek formázásáról fogok beszélni.
HOGYAN MARADJUNK LELKESEK: Na igen, ez nehéz dolog. Én egyedül írok. Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy szerzőtársat keressek, de még nem tettem meg. Néha leülök, elkezdek lejegyezni mindent, ami a fejemben van és nem is kelek fel akár 10 órán keresztül sem, kivéve, amikor a mosdóba kell mennek. De aztán ez elmúlik, valami mást is kell csinálnom és aztán már nem érzem ezt az „ihletettséget”. (Flow-t, ahogy híres honfitársunk írta hasonló című művében.) Érzem, hogy folytatnom KELLENE, hogy le KELLENE ülnöm újra és továbbírnom, amit elkezdtem, de annyi más dolgom is van… És telnek a hetek és a hónapok és még mindig nem fejeztem be azt a francos darabot…
HOGYAN ADJUK EL: No tegyük fel, hogy befejeztem azt a francos darabot. És fantasztikusan érzem magam, mert végre valamit befejeztem és azért is, mert a mű maga fantasztikus. Akkor most mi legyen? Hogyan érjem el, hogy mások is lássák, hogy ez milyen fantasztikus és hogyan érjem el, hogy egyáltalán tudjanak róla, hogy ez a fantasztikusság létezik?
MEGJEGYZÉS:
Talán furcsa, amit mondok, de nem a pénzért írok. Ez azt is jelenti, hogy soha nem is fogok ezzel sok pénzt keresni (és persze azt is, hogy van egy állásom :) ). Úgyhogy ha arról akarsz olvasni, hogy gazdagodhatsz meg az írásból, rossz helyen jársz. Én itt a szenvedélyemről (nem, nem a hobbimról, annál ez sokkal több) írok, olyasvalamiről, amit egyszerűen MUSZÁJ csinálnom, belső kényszerből.
Nem is azért írtam soha, hogy ezt megosszam. De aztán tudod hogy van ez, van egy barátod, beszélgettek az érzéseidről, megmutatod neki egy versed, tetszik neki… Velem is ez történt. És akkor arra gondoltam: nem hiszem, hogy olyat tudnék, amit mások ne tudnának, de tudom, hogy a dolgokat az én nagyon sajátos nézőpontomból látom és ez olyasvalami, amiből mások is tanulhatnak… Akkor meg miért ne kombinálhatnám ezt a másik szenvedélyemmel: az okítással? (Látod, ez az, amit most is csinálok: okítalak téged…) Ezért vagyok most itt, megpróbálom magam felkészíteni arra, hogy megosszam azokat a dolgokat, amelyek belülről jöttek, nagyon mélyről. És ezért gyűjtöttem ezeket a tippeket és trükköket és eszközöket és technikákat, mert a megosztás pont olyasmi számomra, mint a fegyelem: nehezen érem el...
A gyűjteményt kiegészítettem egy feladatgyűjteménnyel is. Ebben kérdőívek, csekklisták szerepelnek, amelyek a gyakorlati munkában lehetnek segítségedre.
SEGÍTSÉG
Azért hoztam létre ezt a gyűjteményt, mert meg szeretném osztani veled, amit találtam, amit tudok. És hogy miért? Nagyon egyszerű, azért, mert szeretnék része lenni a sikereidnek, szeretnélek sikeresnek látni. (Nem azért, mert olyan jótét lélek lennék, egyszerűen engem ez jó érzéssel tölt el.)
De azért tudnod kell, hogy az olvasástól még nem leszel jó író. Lehet, hogy úgy érzed, hogy ha ilyen és hasonló oldalakat olvasol, az valamit segít benne, és lehet, hogy így is van. De ami biztos, hogy írnod kell. Mindegy, hogy mit, mindegy, hogy hol, mindegy, hogy mikor, csak írj! És aztán írj újra és újra és újra és újra! Majd olvasd át és javítsd ki és olvasd át és javítsd ki…
Ha úgy érzed, hogy ebben személyes segítségre van szükséged és hogy én ebben a segítségedre lehetek, keress meg! Írj egy e-mailt, amelyben megírod, hogy min dolgozol, milyen segítséget szeretnél tőlem kapni és megbeszéljük a lehetőségeket!
Én erősen hiszek abban, hogy 1+1=3! Együtt többet érhetünk el, mint magunkban!
JB
